Gyalogtúra a Gyadai tanösvényen és a Naszály-hegyen – 2018.05.06.
Sok szeretettel meghívunk soron következő túránkra, mely számos látnivalót, élményt, kalandot és persze sok-sok felfelé mászást is tartogat!
Gyere velünk, ha szeretnél részt venni egy olyan túrán, ahol kibontakozhat a benned rejlő játékos gyermeki lényed, de fontos, hogy a tapasztalt túrázó éned is velünk tartson, mert szükség lesz rá a Naszályra vezető úton!
Részvételi díj: 500 Ft (helyszínen fizetendő)
Túra hossza: 18 km
Szint: 600 m
Nehézség: középhaladó!
Találkozó helye: Szendehely, Szepi Fogadó parkoló (Google maps link ITT) (Autót itt nem parkolhatunk! Parkolás az utca egyéb részein!)
Találkozó ideje: 8:15-től
Start: 8:30
Létszám: maximum 20 fő! A beérkezett regisztráció sorrendjében.
Jelentkezni az oldal alján található regisztrációs lapon tudsz.
Túránkat a Katalinpusztai Gyadai tanösvényen fogjuk megkezdeni, mely szó szerint gyerekjáték lesz: az első 6 km-en szinte sík terepen fog vezetni az utunk, viszont annál több kalandban, játékban lesz részünk. Majd a következő 4,5 km-en felkötjük a nadrágot és elindulunk fölfelé, ugyanis 400 szintmétert fogunk megmászni. Persze, hogy megtörjük a felfelé mászás élményét, teszünk egy meredeken lejtős kitérőt a Násznép-barlangba, ahová be is fogunk merészkedni. Ha van fejlámpád, vagy erős fényű zseblámpád, feltétlenül hozd magaddal! Természetesen nem kötelező a barlangos kalandban részt venni, amíg a csapat egy része a denevérek otthonába látogat, addig a többiek egy hosszabb pihenőt tarthatnak ;). A kitérő után folytatjuk túránkat a csúcs felé, majd a Naszály tetőn szusszanunk egyet és haladunk tovább. Immár lejtmenetben tesszük meg a maradék 7 km-t. Gyönyörű erdei ösvényeken baktatunk és kanyargunk és végül újra becsatlakozunk a Gyadai tanösvénybe, ahol függőhídon kelünk át egy mélyebb árok fölött, mielőtt a hangyás tavacskához érnénk, közel a végcélunkhoz.
Startpont megközelítése:
Autóval: a GPS odanavigál :). Parkolni a Szabadság utcában tudunk, ügyelve arra, hogy az ott lakókat és egyéb közlekedőket ne zavarjuk. A Fogadó parkolójában megállni TILOS!
Tömegközlekedéssel: Újpest Városkapu autóbuszállomásról közvetlen járat indul 7:30-kor. Leszállni a “Szendehely – általános iskola” megállóban kell, várható érkezés: 8:13. Hazajutás a menetidőnktől függően vagy közvetlen járattal Budapestig, vagy Vácon vonatra történő átszállással lesz lehetséges.





Hol a hegy teteje? Hol vagyok? És mi ez az út?!?! Szerencsémre az eső is rákezdett végre, úgyis melegem volt. Aztán ismét csörgött-dörgött és durrogott. Legalább lemossa rólam a sarat. Egyedül az erdőben, felfele pörgetek az abszolút oda nem illő eszközzel. Lentről a sár és mocsok, fentről az eső balról néha egy-egy 30 tonnás faszállító.. Nem tudom milyen messze a vége, nem tudom milyen magasan járok, mert az órám sem tudom továbbkattintani, inkább a kormányt fogom és a köveket kerülöm. Fárasztó felfele menni, de még fárasztóbb az erős koncentráció, amit megkívánnak a körülmények. Éles kövek-kavicsok, végig rajtam a ’feszkó’, nehogy defektet kapjak. Vagyis, egyet kaphatok akár, hisz van egy belsőm. Jó pár km után úgy néz ki, hogy fent vagyok. De a saras-köves út tovább folytatódik sajnos. Megindulok lefele, de legalább az eső nem esik. Közben elgondolkodom, hogy bár felfele nehéz volt, node a köves-murvás út miatt végig fékeznem kell a nagy tempót kerülendő, nehogy felütéses defektem legyen, mert akkor vége. De legalább nem esik. Úgy 1 km-ig, aztán belekezd. Dörgéssel-dörömböléssel. Pár km-t csorgok lefele, néhol kicsit megeresztem neki, már amennyire egy országútival ilyen körülmények között lehet. Feltörnek az emlékek, régen évekig montiztam, évekig lejtőztem. Nem bírok lassan menni. No persze a bringához képest megyek gyorsan, igazából nincs tempó. Aztán egyszercsak pssszzsszszsszzsss. Defekt. Esőben, dörgésben, az erdőben, 20 km-nyire a szállástól. A csere gyorsan megvan, bár a felni és a külső mocskos, földes-saras, féltem, hogy a belső cserélésekor kerül valami nem oda illő is a gumihoz, ami később ismét defektet okozhat. Node megvan, ez a lényeg. És közben végig esik. Na, innentől még nagyobb figyelem, most már nem szabad defektelni. Nyomja is a vállam a feszültség, nem szabad még egy defekt. Eddig a körülmények ellenére, vagy méginkább a körülmények miatt élveztem az egészet, de most már para. Para, mivel tudom, hogy ezen az úton bármikor jöhet a defekt. Éles apró kavicsok, nem tudom kikerülni azokat. 2-3 km ereszkedés még ilyen körülmények között ment, lett is újabb ősz hajszálam, nem is egy. De végre aszfalt. Megyek tovább lefele, de egyszercsak rázendít az eső ismét, viszont most csípi-böki a kezeim. Jaaa, hogy ebben most apró jég is van?! De jó, az eddig nem volt. Végre valami új :). Pár perc jég után jön az igazi zuhé. Az út nem bírja elvezetni a vizet, most már a kamásliba is folyik mindenhonnan. Ömlik az eső. De úgy igazán, mint amikor egyszerre nagyon sok dézsából öntik.. De már csak 10 km. Mire leérek a hegyről, az eső is alábbhagy. Pár km és már a szálláson is vagyok. Gyors tus, ami a kezem ügyébe kerül gyorsan megeszem, irány a kocsi és irány Peti. Gyűjtsük be szegényt. A napi első hegyen megyünk a csajokkal, ők is csak ámulnak és bámulnak, hogy milyen csodás a táj, és, hogy „ti itt feljöttetek?!”.. 🙂



