Kulisszatitkok, amikről még nem hallottál #1 – Dávid
Hogy kerültem az oktatói oldalra? Háát..
Aki nem tudja, hogy ki vagyok, vagy mi vagyok, pár sorban ITT informálódhat.
Hm, hogyan is jutottam el oda, ahol most vagyok? Pár dolgot felfedek az elmúlt évek rögös útjáról, a fitnesz-ipar nehézségeiről és szépségeiről. De kezdjük is azzal, hogy jelenleg hol vagyok, hogy lássuk hova vezetett az elmúlt kb 6 év.
Egyrészt félidőben irodában is dolgozom a maga területén piacvezető banknál, hitelintézetnél (
), mint BCP manager. Ezt nem részletezem, hogy micsoda, de a teljes képemhez hozzá tartozik, hogy nem csak bringás mezt és sportszettet hordok, de bizony kopogós cipőben és ingben is ülök egy irodában. Nem feltétlen lenne muszáj ilyen – ahogy mondani szoktátok – normális munkát is végeznem, de azzal érdemes tisztában lenned, hogy fitnesz területén, ha beteg vagy, nincs pénz. Ha szabira mész, nincs pénz. Ha nem tartasz órát, nincs pénz, ha nem tartasz edzést, nincs pénz. Azért nagyobb biztonságban érzi magát az ember, ha több lábon áll. Még ha így sokszor ketté is kell(ene) szakadni.
Másrészt pedig fő csapásirányként Budapest egyik legjobb termében (szakmai meglátásom), a Megafitness Kökiben 
tartok teremkerékpáros- és személyi edzéseket (Keiser M3i bringákon és a terem eszközein, gépein). Hosszú út vezetett idáig, hogy csupán egyetlen teremben oktassam a népet, és mondjam az okosságaimat, de abszolút tudatosan sikerült ehhez a ponthoz megérkezni. És arra büszke is vagyok, hogy mindig minden a saját döntésem volt ezen az úton, ami végül ide vezetett. Nincs megalkuvás, ott vagyok, ahol lenni akarok, és azt teszem, amit tenni akarok. De persze a jelenlegi állapot is csak egy állomás a hosszú úton. De remélem hosszantartó állapot :).
(Van egy zárójeles harmadrész is, konkrétan ez az oldal, amit most is olvasol, illetve az ezzel kapcsolatos dolgok, de ez még bőven kiforróban és kialakítás alatt van. Ez egy mellék- és hobbiprojekt. Világuralomra még nem török vele :).)
… történt egyszer, hogy „fel lettem fedezve”… Nem is tudom, hogy ezt megköszönjem, vagy inkább… 🙂 De természetesen megköszönöm Anikónak! Örülök, hogy itt lehetek. Budapestre költözésem után sajnos egy ideig kiesett a bringázás, ami korábban Sopronban a mindennapjaim része volt egy hét hét napján. Szóval ezen tunyább időszak után egyszercsak bementem egy terembe egy teremkerékpáros órára, amiről sok éves kinti bringázás után, hát hogy is mondjam, megvolt erősen a véleményem. Hisz ki lehet az a nem normális, aki teremben, egy állóbringán bicajozik. De felmérve a körülményeket, kézenfekvő volt, hogy kipróbálom. És, hát ott ragadtam, majd jött a felfedezés. Anikó meglátta, hogy nem vagyok teljesen botlábú és talán van némi közöm a kerékpározáshoz, és bár jó darabig ellenálltam, azért csak meggyőzött, hogy próbáljam ki a dolgot a másik oldalról, azaz az oktató oldaláról. Már csak azért is kapóra jött, mert a válság kellős közepén épp megszűnt egy munkahely a fejem fölött. Akkor, hát miért is ne? Node azért ez nem volt ilyen egyszerű anno, ahogy most hangzik. Ahhoz, hogy oktathass, különféle „jogosítványokra” van szükség. És nem csak azért, mert a törvény ezt előírja, hanem azért, mert képzések, releváns iskolák elvégzése és tényleges ismeretek nélkül milyen jogon is oktatna bárki?! Így hát egy-két tanfolyam, képzés, iskola után, kellő pénzmennyiség elfogyasztásával belevágtam. Nagy lendülettel. Na persze.. de a lendület egy dolog, ami önmagában nem borítja le a hatalmas falakat.. Kitartás, akarat, energia és azért szerencse kérdése is. Ha kitartással, hittel és akarattal dolgozol valamiért, akkor előbb-utóbb a számodra legmegfelelőbb helyre sodor a szél. A szerencse ahhoz kell, hogy ez minél előbb megtörténjen…