Többször szegezték már nekem ezt a kérdést, de a miértjét egyelőre nem sikerült megfejtenem. Talán nem is akarom igazán megfejteni. Aki lekezeli, lenézi a sporttal kapcsolatos munkavégzést – márpedig a kérdésben gyakran ez is benne van – az inkább hagyjon is békén. És persze itt se olvasson tovább. Lényeg, aki nem ismer: a fitnesziparban (is) dolgozom.
Mindenesetre azon el szoktam gondolkodni, hogy kinek mi minősül „rendes munkának”, illetve vajon miben gyökerezhet ez a balga kérdés. Nomeg azért azt is tapasztalom, hogy az esetek többségében irodába zárt emberek kérdezik ezt. A másik, hogy nem is azzal van a baj, hogy rendes, vagy nem rendes munkának tekintik az emberek a fitnesziparban és a sporttal foglalkozó tevékenységet (egyáltalán milyen a rendes munka?!), hanem, hogy sokan ezt nem tekintik munkának…
Félreértés ne essék, a lentiekben nem panaszkodni fogok, hanem egyszerű tényeket közölni. Aztán a végén eldöntöd, hogy ez rendes-e, munka-e, netán rendes munka-e, vagy egyik sem.
A munka fogalma a Wiki szerint: „A munka célirányos tevékenység: valaminek a létrehozására, átalakítására, megváltoztatására szolgál azért, hogy a keletkező javakat az ember vagy más haszonélvező használni, hasznosítani, elfogyasztani tudja. Lényegében tehát, ha valami teszek, amivel valakinek „hasznot” teremtek, akkor az munkának tekinthető. Tehát amit végzek, azaz, hogy emberekkel foglalkozom az egészségük megóvása, testi (és sokszor lelki) állapotuk javítása érdekében, az munkának tekinthető.
A fitnesz és sport területén sok, véget nem érő tanulásra van szükség. Egy magára valamit is adó sportszakember folyamatosan továbbképzésekre, iskolába jár. Némelyikünk többet tanul, mint egy-egy főiskolát, egyetemet végzett irodai alkalmazott, aki ugye „rendes munkát” végez. Nem ritka esetben egyéb diploma mellett/után/közben.
Az emberi testet igazán még csak most kezdjük felfedezni (amúgy pedig sosem fogjuk teljesen érteni), a tudomány folyamatosan fejlődik, egyre többet tudunk, egyre újabb ismeretekre teszünk szert. Ezért mindig tanulunk, mindig képezzük magunkat. Ebben a szakmában sosem lehet vége a tanulásnak!
Írjuk a személyre szabott edzésterveket, írjuk a csoportos órákra a terveket, a feladatsorokat. Ha kell, reggel korán kelünk, hogy elmenjünk megtartani egy edzést, legyen az akár személyi foglalkozás, akár csoportos edzésforma. Tartjuk az órákat reggel, délben, este. Hétvégén, ünnepnapon, mindig. Itt nincs olyan, hogy gondolok egyet és nem megyek edzeni, mert nincs kedvem. Az nem az én edzésem, az a vendégem edzése, amin nekem ott kell lennem, mert az a feladatom.
Lehet, hogy úgy gondolod, hogy csak 45-60 percet foglalkozom a vendéggel/ügyféllel, de nem látod azt az időt, amíg egy edzésterv, étrend összeállítása tart. Nem látod az időt, amíg a megfelelő zenéket keresem, amíg a megfelelő profilon gondolkodom, amikor foglalkozás után még maradok egy-egy személlyel, mert egyéb kérdései támadnak.
Az esetek nagy részében a „rendes munkát” végző emberek délelőtt 8-9 óra magasságában kezdik a munkanapot és délután 5-6 óra körül végeznek. Így ők a saját munkaidejük előtt és utána jönnek edzeni, így nekünk lényegében minden nap korán kezdődik és késő estig tart, hogy Neked jó legyen. Hogy akkor tudj jönni edzeni, amikor időd engedi. Mi mindig ott vagyunk. És ugyanígy megy ez szombaton és vasárnap. És ünnepnapon, és mindig.
Tanultam azért, hogy azt tegyem, amit teszek, hogy ki tudjam szolgálni azt, aki erre felkér.
Meghatározott időre ott vagyok a teremben, megtartom a csoportos és személyes foglalkozásaim, tehát szolgáltatást nyújtok.
Otthon ülök a számítógép előtt, írom az edzésterveket, étrendeket, az óráim profiljait. Nem, nincs mindenre 1 válasz, amit mindenhol el lehet lőni. Minden ember más, mindenkinek mások a szükségletei, mindenkivel személyre szabottan kell foglalkozni.
Otthon ülök, szervezem a különféle eseményeket, amiken sok embert megmozgatunk. Nagyon sok időt felemészt, hogy egy rendezvény olyan legyen, hogy mindenki jól érezze magát és vidáman, feltöltődve térjen haza, és legközelebb is szívesen tartson velünk.
Csinálom reggel, csinálom este, ha kell csinálom éjjel és persze csinálom hétvégén.
Teszem az egészet, mert szeretem. Én választottam, ez az én utam.
Tehetném, hogy aki kérdezi tőlem, hogy „mi a rendes munkám”, annak visszadobom a kérdést, hogy szerinted „mi a rendes munka”, de inkább beteszem az illetőt egy fiókba, amit találkozásunk után bezárok. Az ilyen véleményére inkább nem is vagyok kíváncsi.
Csak teszem tovább a dolgom, mert szeretem. Akár munka, akár nem, akár rendes, akár nem.
ui.: a sport, fitnesz mellett irodában is dolgozom. Akkor az rendes munka? Szóval még lehet belőlem is rendes ember? pff
