Indoor cycling, azaz teremkerékpározás a téma. Vagy ahogy Te ismered: Spinning (de az csak egy irányvonal, egy brand). Lenti soraim ugyanúgy vonatkoz(hat)nak a futásra is.
Eljársz a terembe edzeni heti x alkalommal, minden edzésen kihajtod magad, minden edzésen meghalsz, mert az annyira jó. Röviden erre azt mondom: baromira nem jó! Eljársz a terembe, mert egészségesebben szeretnél élni, hosszabb életet szeretnél. De ne áltasd magad, Te meghalni jársz a terembe, mert az annyira jó.. és nem fogsz hosszabb életet élni így, sőt.. Ne verd át magad, ismerd be, hogy a csúcsterhelés okozta euforikus állapotért jössz. Ha nekem nem is, legalább magadnak ismerd be. Viszont, ha ezért jössz órára, hozzám ne gyere, ehhez nem asszisztálok. Mármint a rendszeres ’odaveréshez’. (Ha rendszeresen jársz hozzám, nem is kell tovább olvasnod, Te nem a veszélyeztetett típusba tartozol :). Najó, azért olvasd csak el ;).)
Miről is van szó tulajdonképpen?
Ezeken az órákon az állóképességed fejleszted, a kardiovaszkuláris rendszered „erősíted” (szív, keringés). Ez a folyamat nem csúcsterhelésen működik; alacsonyabb, egyenletes terhelésen, esetleg váltakozó intenzitáson (intervall), különböző terhelési szintekkel, regenerációs időkkel tudjuk eme képességeinket és rendszerünket fejleszteni. Vagy esetleg tartósan magas intenzitáson, de kontroll alatt (pulzus és/vagy teljesítmény alapon), utána meghatározott pihenőidővel, hogy a regeneráció teljes legyen. De Te nem használsz pulzusmérőt, Neked olyan nem kell, mert Te érzed azt anélkül is. Nem, nem érzed! Meg amúgy is, ha felveszed, egyből pirosba megy a „mutató”, mert felszalad a pulzusod. Igen, éppen ezért van szükséged kontrollra. Hogy tudj azért dolgozni, hogy ne szaladjon fel egyből. Ez hónapok, évek kérdése. De, ha nem kezded el, csak szétcsapod magad minden órán, akkor továbbra sem lesz ez másképp. Gondolkozz el azon, hogy mióta jársz edzeni. Évek óta? És még mindig ugyanúgy szétvágod magad minden órán? És még mindig ugyanúgy elszáll a pulzusod, ha csak gondolsz az ellenállásra, netán a futásra? Ez nem véletlen! De gondolj bele abba is, ha már évekkel ezelőtt elkezdted volna a tudatos, kontrollált edzést, akkor most mennyivel jobban tudnál edzeni: nem azért élveznéd az órákat, mert az alacsony állóképességi szinted miatt egyből magas intenzitáson tekersz (magadhoz képest), hanem a ténylegesen leadott nagy teljesítmény fárasztana ki. Van különbség! Van különbség aközött, hogy effektív leadott teljesítmény nélkül szétpörgetve gyilkolod a tested, vagy ténylegesen kitekert terheléstől fáradsz le.
Bejössz a terembe, szétpörgeted magad, kiállsz a nyeregből, hisz megy az Neked, futkorászol magas fordulatokon, hisz profi vagy, majd örömittasan, boldogan és teljesen elszállva hazamész egy brutál edzés után. Tény, hogy jól szórakoztál, és amúgy is mennyire király volt, hogy most nem 20, hanem 25 percet „futottál” a síkon, de igazából csak szétvágtad magad. Ez nem erről szól!
A másik út? Ez: kellemesen elfáradtál, de igazából még maradt is benned bőven (nem versenyre készülsz, hanem a mindennapi egészségedért edzel). Az első pár hónapban még talán unalmasnak is lehet nevezni egy-egy edzést, míg felépíted a szükséges alapot, de utána már a tényleges terheléstől el tudsz fáradni szépen. És ami fontos: ezzel tettél a hosszabb és egészségesebb életedért, gyorsabban felérsz a Kékesre, nem fogsz annyira lihegni, ha lépcsőznöd kell.
Fogadd el, hogy nem csúcsterhelésen tudod magad fejleszteni! Persze alkalomadtán beletehetsz mindent és még azon is túl, node nem minden edzésen! A sportolónak sem minden nap versenynap..
