Címke archívum: vélemény

Túlélés, fittség, jó közérzet és mindezekhez a végtelen lehetőségeid!

Előrebocsátom a híres mondást: akinek nem inge, ne vegye magára! (De sajnos sokan hordják ezt az inget..)

Nem azért táplálkozunk sokan szinte már tudományosan (legalábbis Te úgy látod), mert így tudjuk biológiai lényként túlélni az életet. Az emberi test, szervezet baromi sokat elvisel, nagyon sokat tűr, tág határok között képes alkalmazkodni különféle tényezőkhöz. Gondolj csak arra, hogy az ember él Afrika legforróbb területeitől kezdve az északi hidegen át a Himalája csúcsain keresztül mindenféle környezeti körülmények között. Vannak helyek, ahol sok vízhez lehet jutni könnyedén, van, ahol a kevésnél kevesebbel kell beérni. Van, ahol halmokban áll az étel, van, ahol kevésbé, vagy még annyira sem. De az ember túlél. Sokszor úgy tűnik, hogy szinte bármit..

Node, milyen az életminőség az ilyen kritikus körülmények között?!tuleles_montazs

Nem azért eszem napjában ötször-hatszor, mert másképpen nem élem túl. Nem azért fogyasztok napi 2-3 liter vizet, mert csak így élem túl. Nem azért mozgok rendszeresen, mert csak így élem túl. Azért teszem mindezt, mert módomban áll megteremteni a szervezetem számára a minőségi élethez valót. Azért teszem mindezt, mert tudom, hogy mit és hogyan kell tennem a minőségi élethez. És nem azért áll módomban mindez, mert annyira „vastag a zsebem”, hanem, mert a 21. században ezek már nem kérdések (tudom, hogy vannak helyek, ahol az, de, ha ez a szösszenet eljutott hozzád, akkor nem). Mindennapi ismeretek ezek! Bárki számára! Európa szívében, Magyarországon nem kell a vízért megküzdened, de Te mégis alig iszol. A csodálatos Kárpát-medencében nem kell vadásznod, vagy bogyókat gyűjtened és tartalékolnod ínséges időkre, de Te mégis össze-vissza, alig eszel. Vagy éppen sok szemetet. Nemtörődömségből és lustaságból.

Visszatérve az életminőséghez: tudjuk, hogy nem túl hidegben, nem túl melegben, nem túl nagy párában, de nem is szárazságban, minél kisebb ingadozások mellett érezzük magunkat a legjobban. A belsődre is ugyanezen tények adják az igazságot. Enni nem túl sokat, de nem is keveset. Folyadékot inni, pont annyit, amennyire szükséged van. Nem testidegen, szeméttel telipakolt kajának nevezett valamiket enni, hanem olyat, amivel könnyen megbirkózik az emésztőrendszered.

Nem csak akkor lesz jobb a közérzeted, ha a -30 fokból bemész a pattogó tűz mellé, hanem attól is, ha tartósan odafigyelsz arra, hogy mit adsz a testednek, mivel táplálod azt. Attól is sokat javul a mindennapi jó lét, ha nem csak az irodaszéket/autód ülését/fotelt/kanapét nyomod, hanem mozogsz rendszeresen… A legnagyobb baj, hogy sokan nem is tudjátok már, hogy igazából milyen az energikus, feldobott közérzet, mert annyira belesimultatok a posványba, hogy megszoktátok azt. És nemtörődömségből, lustaságból, vagy ki tudja mi okból meg se próbálsz kilépni belőle…

Jó-jó, tudom a gyerekek… Meg hideg van. És amúgy is esik. A főnököm ma úgy lefárasztott. Moziba megyek. Piros hó esik, sárga a villamos…

Nincs olyan, hogy késő elkezdeni! Csak lépj ki a szürke gúnyád alól! Ma már számtalan lehetőséged van erre…

… de a legjobb: info@mozgunk.hu 🙂

És mi a rendes munkád?

Többször szegezték már nekem ezt a kérdést, de a miértjét egyelőre nem sikerült megfejtenem. Talán nem is akarom igazán megfejteni. Aki lekezeli, lenézi a sporttal kapcsolatos munkavégzést – márpedig a kérdésben gyakran ez is benne van – az inkább hagyjon is békén. És persze itt se olvasson tovább. Lényeg, aki nem ismer: a fitnesziparban (is) dolgozom.

Mindenesetre azon el szoktam gondolkodni, hogy kinek mi minősül „rendes munkának”, illetve vajon miben gyökerezhet ez a balga kérdés. Nomeg azért azt is tapasztalom, hogy az esetek többségében irodába zárt emberek kérdezik ezt. A másik, hogy nem is azzal van a baj, hogy rendes, vagy nem rendes munkának tekintik az emberek a fitnesziparban  és a sporttal foglalkozó tevékenységet (egyáltalán milyen a rendes munka?!), hanem, hogy sokan ezt nem tekintik munkának…

Félreértés ne essék, a lentiekben nem panaszkodni fogok, hanem egyszerű tényeket közölni. Aztán a végén eldöntöd, hogy ez rendes-e, munka-e, netán rendes munka-e, vagy egyik sem.

A munka fogalma a Wiki szerint: „A munka célirányos tevékenység: valaminek a létrehozására, átalakítására, megváltoztatására szolgál azért, hogy a keletkező javakat az ember vagy más haszonélvező használni, hasznosítani, elfogyasztani tudja. Lényegében tehát, ha valami teszek, amivel valakinek „hasznot” teremtek, akkor az munkának tekinthető. Tehát amit végzek, azaz, hogy emberekkel foglalkozom az egészségük megóvása, testi (és sokszor lelki) állapotuk javítása érdekében, az munkának tekinthető.

A fitnesz és sport területén sok, véget nem érő tanulásra van szükség. Egy magára valamit is adó sportszakember folyamatosan továbbképzésekre, iskolába jár. Némelyikünk többet tanul, mint egy-egy főiskolát, egyetemet végzett irodai alkalmazott, aki ugye „rendes munkát” végez. Nem ritka esetben egyéb diploma mellett/után/közben.

Az emberi testet igazán még csak most kezdjük felfedezni (amúgy pedig sosem fogjuk teljesen érteni), a tudomány folyamatosan fejlődik, egyre többet tudunk, egyre újabb ismeretekre teszünk szert. Ezért mindig tanulunk, mindig képezzük magunkat. Ebben a szakmában sosem lehet vége a tanulásnak!

es-mi-a-rendes-munkad_kisebb

Írjuk a személyre szabott edzésterveket, írjuk a csoportos órákra a terveket, a feladatsorokat. Ha kell, reggel korán kelünk, hogy elmenjünk megtartani egy edzést, legyen az akár személyi foglalkozás, akár csoportos edzésforma. Tartjuk az órákat reggel, délben, este. Hétvégén, ünnepnapon, mindig. Itt nincs olyan, hogy gondolok egyet és nem megyek edzeni, mert nincs kedvem. Az nem az én edzésem, az a vendégem edzése, amin nekem ott kell lennem, mert az a feladatom.
Lehet, hogy úgy gondolod, hogy csak 45-60 percet foglalkozom a vendéggel/ügyféllel, de nem látod azt az időt, amíg egy edzésterv, étrend összeállítása tart. Nem látod az időt, amíg a megfelelő zenéket keresem, amíg a megfelelő profilon gondolkodom, amikor foglalkozás után még maradok egy-egy személlyel, mert egyéb kérdései támadnak.

Az esetek nagy részében a „rendes munkát” végző emberek délelőtt 8-9 óra magasságában kezdik a munkanapot és délután 5-6 óra körül végeznek. Így ők a saját munkaidejük előtt és utána jönnek edzeni, így nekünk lényegében minden nap korán kezdődik és késő estig tart, hogy Neked jó legyen. Hogy akkor tudj jönni edzeni, amikor időd engedi. Mi mindig ott vagyunk. És ugyanígy megy ez szombaton és vasárnap. És ünnepnapon, és mindig.

Tanultam azért, hogy azt tegyem, amit teszek, hogy ki tudjam szolgálni azt, aki erre felkér.

Meghatározott időre ott vagyok a teremben, megtartom a csoportos és személyes foglalkozásaim, tehát szolgáltatást nyújtok.

Otthon ülök a számítógép előtt, írom az edzésterveket, étrendeket, az óráim profiljait. Nem, nincs mindenre 1 válasz, amit mindenhol el lehet lőni. Minden ember más, mindenkinek mások a szükségletei, mindenkivel személyre szabottan kell foglalkozni.

Otthon ülök, szervezem a különféle eseményeket, amiken sok embert megmozgatunk. Nagyon sok időt felemészt, hogy egy rendezvény olyan legyen, hogy mindenki jól érezze magát és vidáman, feltöltődve térjen haza, és legközelebb is szívesen tartson velünk.

Csinálom reggel, csinálom este, ha kell csinálom éjjel és persze csinálom hétvégén.

Teszem az egészet, mert szeretem. Én választottam, ez az én utam.

Tehetném, hogy aki kérdezi tőlem, hogy „mi a rendes munkám”, annak visszadobom a kérdést, hogy szerinted „mi a rendes munka”, de inkább beteszem az illetőt egy fiókba, amit találkozásunk után bezárok. Az ilyen véleményére inkább nem is vagyok kíváncsi.

Csak teszem tovább a dolgom, mert szeretem. Akár munka, akár nem, akár rendes, akár nem.

 

ui.: a sport, fitnesz mellett irodában is dolgozom. Akkor az rendes munka? Szóval még lehet belőlem is rendes ember? pff

Tudatos erősítés, vagy fogalmatlan gyurmázás?!

Manapság egyre többen keresitek fel a fitnesz termeket, szabadtéri parkokat, akár különféle aerobic órákról, akár súlyzós erősítésről legyen szó. Ez nagyon jó, megfelelő irányban haladsz, de…

…de, ne csak azért járj le a terembe, mert a kollégáid is azt teszik. Mondhatnánk, hogy még így is legalább edzel, egészségesebbé teszed magad, de sajnos a termekben körbenézve nagyon sok a koncepció nélküli, fogalmatlan, súlyokat ide-oda taszigáló ember. Ezzel nem teszed magad egészségesebbé, sőt, akár kárt is okozhatsz magadban. Egyes esetekben azonnal megérzed és abbahagyod, más esetekben lassú károkat okozol, és később szenveded meg a felelőtlen edzésed eredményét. Jelen szövegelésemben a különféle súlyokkal végzett edzésekről gondolkodom, okoskodom.

Lejössz a terembe, mert erősebb és szebb szeretnél lenni, nagyobb, tónusosabb izmokat, arányosabb testet építenél. Mindenkinek más a motivációja, és mindenkinek mások a céljai. Egy dolognak azonban közösnek kellene lennie: a tudatosságnak. Tudd, hogy mit miért teszel, tudd, hogy melyik gépet miért és hogyan kell használni, hisz nagy tömegeket mozgatsz, nagyon könnyen kárt tudsz okozni magadban, ezt talán Te is belátod. Az pedig, hogy netán nem tudod pontosan, hogy melyik gépet mikor és hogyan kellene használni, egyáltalán nem baj. Ha nem a fitnesz iparban dolgozol, ha nem volt részed a témát érintő tanulmányokban, ha nem ismered anatómiailag a tested, akkor nem is kell tudnod a miérteket és a hogyanokat.20160418_Tudatos edzés, vagy fogalmatlan gyúrás

DE: azért érhető el minden egyes teremben akár több személyi edző is, hogy ezekben segítsen! Én sem kezdek el kenyeret sütni, mert nem vagyok pék. Pedig eme tudásbeli hiányosságommal maximum rossz kenyeret süthetnék, ami megy a kukába. De vedd észre és tudatosítsd magadban, hogy a Te kenyered a saját tested, amit, ha nem a megfelelő recept alapján gyúrsz össze, sütsz ki, akkor bizony lehet, hogy az is idő előtt a kukában végzi.. Lehet, hogy egyből nem teszed magad tönkre, elég, ha „csupán” nem leszel hatékony, nem úgy jönnek az eredmények, ahogy Te azt elképzelted, nem leszel olyan szép és erős, amilyen szeretnél lenni. A testépítés egy külön tudomány. Nem véletlenül. Hidd el, értsd meg. Tudd, hogy mit miért teszel, tudd, hogy melyik gépet miért és hogyan kell használni. Ha nem tudod, kérdezz olyat, aki tudja! Keress fel egy szakembert! Megéri az elején kicsit többet áldozni rá, meg fog térülni.

A kötött pályás edzőgépek nem véletlenül rendelkeznek korlátozott mozgástartománnyal, valamint esetenként kiegészítőkkel, amibe be tudod akasztani, lábad, kezed, tested. Stabilizálod a tested és a kötött mozgástartományban specifikusan egy-egy izomcsoportot tudsz mozgatni, erősíteni (najó, azért ez is árnyaltabb ennél, de arról majd később :)). Azonban, ha nem jól stabilizálsz, nem tartod kontroll alatt magad, utána megy a mozgásnak az egész tested. A hát izmait dolgoztatod, de belendít az egész tested, derékból belehajolsz, rátolsz, mert úgy többet bírsz. Igen, és közben megerőlteted a derekad, feszül a gerinc, csak épp nem úgy, ahogy annak kellene, és nem teljesen a kívánt izom-izomcsoport dolgozik. Holott ez lenne a cél. Rossz tartással, rossz mozdulattal – mivel igazából nem bírod el a használt súlyt – megágyazol a porckorongsérv kialakulásának, egyéb ízületi problémáknak. (Gerinc: ha irodai dolgozó vagy és nem erősíted a mély hátizmokat, akkor bizony Neked is kialakulóban van. Még, ha nem is tapasztalsz tüneteket egyelőre. De ez megint egy mellékszál..)

Kézbe veszed a szabadsúlyokat (súlyzók), majd elkezded „dobálni”. Bicepszed erősítenéd, de hátulról lendíted, lendületből szépen felkapod, törzsből azért még rásegítesz, majd szépen engeded visszaesni. Hisz azért van a gravitáció, nem? Nem… FaKirály, megemelted a nagy súlyt, jujdejó.. Túrót!

Minden izomnak, izomcsoportnak behatárolt mozgásterjedelme van (az ízületekről nem is beszélve…). Ha húzod, emeled a súlyt, nem mindegy, hogy honnan indítod, hogyan dolgozol rá, meddig emeled, tartod. Nem mindegy, hogy mikor melyik izomcsoportot, izmot használod, és nem mindegy, hogy mikor melyik egyéb izomcsoport száll be a játékba, segít be a mozgás végrehajtásába. Nem mindegy, hogy hogyan tartod a karod, vállad, törzsed. Nem mindegy, hogy mikor milyen súlyokkal dolgozol. Nem mindegy, hogy mekkora ismétlés számmal dolgozol. Nem mindegy, hogy milyen pihenőidővel dolgozol. Nem mindegy, hogy egyik izomcsoport után melyik izomcsoporttal folytatod (hatékonyság). És így tovább. Semmi sem mindegy. Mindennek oka van, mindennek meg van a helyes sorrendje, mindenre van helyes és hatékony válasz.

Nem kell értened hozzá, de ne légy rest kérdezni, ne légy spór erre áldozni. Lásd be, hogy sokszor jobb a segítség. A saját munkádban biztos sokan fordulnak hozzád kérdésért, mert Te valamit jobban tudsz. Itt ugyanerről van szó. Vannak, akik Nálad jobban tudják a választ a feladatok helyes és egészség károsító hatás nélküli elvégzéséhez. Lásd be, hogy itt a tested épsége és egészsége a kérdés!

Értsd meg, hogy itt a testedről van szó, amiért dolgozni szeretnél, de Te éppen, hogy ellene teszel rengeteg mozdulattal, a kivitelezett sorozataid pedig távol állnak a hatékony munkavégzéstől. Pár hónapnyi edzés után mégis csodálkozol, hogy miért nem a várt ütemben fejlődsz, változol. A kajáról nem is beszélve.. de az megint csak egy nagyobb kitérő lenne..

Ne csodálkozz, ha fáj a hátad, a könyököd, és pláne ne csodálkozz, ha nincs fejlődés, ha nincs testsúly csökkenés, azaz fogyás..

Egyre nagyobb súlyokkal dolgozol, fejlődik az izom, de vajon bírja a terhelést az ízület?

Alig eszel mégsem fogysz.. mi lehet a gond?!

Pedig beleadsz mindent, sőt, még azon is túl, mégsem javulsz?

És még millió és egy kérdést írhatnék…

Szeresd, amit csinálsz!

Közhellyel tán nem illik kezdeni egy cikket, de az az igazság – közhely ide vagy oda – teljesítményorientált világban élünk, ahol szinte mindent ez határoz meg. Végigrohanunk az életünkön, egyre többet és többet kell nyújtanunk pl. a munkahelyünkön.

Ebből a napi rutinból nagyon nehéz kikapcsolni. Sokszor sajnos megmarad a teljesítménykényszer a fitneszteremben, a futópályán, de van, hogy akár a párkapcsolatban, kapcsolatokban is.

A munkád olyan, amilyen. Ha akarsz, változtatsz, ha nem akarsz, akkor maradsz.

De mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem akarnál mindig és mindenhol versenyezni – hol másokkal, hol magaddal, hol az idővel.

Ha lemész egy edzésre, mi „motivál”? Az, hogy lenyomd a többieket? Az, hogy nagyobb súllyal dolgozz, mint az edződ? Hogy te legyél a leggyorsabb, mindegy, milyen a feladat kivitelezése? Hogy te legyél a legbrutálabb, aki ott tölti az életét a teremben?

Ha kimész futni, mi jár a fejedben? Nehogy már megelőzzenek? Vagy mindjárt itt a verseny, amire múlt héten neveztél, és ott teljesíteni kell, mert nehogy már téged vegyen fel a záró autó? Vagy csak le kell tudnod a futást, mert benne volt a napirendben?

Mi lenne, ha mindezeket egyszerűen csak elengednéd. Engedd el.

Mi lenne, ha egyszerűen csak élveznéd, amit csinálsz? Élvezd az edzést, a mozgást. Nem azt mondom, hogy innentől kezdve csak lazázás legyen. Egyáltalán nem. Sőt. Eddz, feszegesd a határaid. Eddz keményen, pihenj hatékonyan, figyelj az étkezésedre – de engedd el, hogy neked mindig minden edzésen szét kell csapnod magad.

Miért is tennéd? Nincs értelme…

Vannak céljaid? Dolgozz értük. De az nem megy terv nélkül. Nem megy pihenő nélkül. Nem megy ész nélkül…

Versenyezni szeretnél? Mi lenne, ha például felkészülnél arra a versenyre? Mostanában nagyon divatosak a versenyek. Mindenféle: futás, kerékpár, triatlon, stb. Szerintem nagyon jó kezdeményezés, hogy sok versenyen már bárki részt vehet. De nem árt tudnod, ha felnőttként kezdesz versenyezni, sokkal alaposabb felkészülésre van szükséged, mintha gyerekkorod óta sportoltál volna. A versenyzésre fel kell készülni, akárhol is tartasz az életedben. Fizikailag és mentálisan is. Gyakorolni kell, bele kell tenni az energiát és időt.

Mi lenne jobb? Ha úgy teljesíted a kitűzött távot, hogy szétrobban a fejed, olyan magas a pulzusod, ég a tüdőd minden levegővételnél, húzod a beled, mert rohadtul elfáradtál és összeesel a célban, aztán másfél évig még sportcsatornát sem nézel – de igen, te megcsináltad!?

Vagy: úgy mész végig a távon, hogy mindent kontroll alatt tartasz, küzdesz, dolgozol és esetleg még élvezed is?

A te döntésed.

Végig szeretnéd csapatni a szabadidődet is, akkor csináld. Ha okosan szeretnél sportolni, akkor gondolkodj, tervezz, és ha kell, kérj segítséget!