Címke archívum: mozgunk.hu

Zalai tekergés – rövid beszámoló (képekkel)

Sikeresen megjártuk a Zalai dombságot egy fantasztikus 20 fős csapattal.

Hibátlan hangulat, hibátlan társaság, hibátlan hétvége.

Miről is szólt ez a pár nap?

  • Kikapcsolódásról
  • Pihenésről
  • Lefáradásról és elfáradásról
  • Mosolyról
  • Vidámságról
  • Bringázásról
  • Ésígytovábbésígytovább 🙂

Szombaton a csapat egyik fele elindult a dimbes-dombos 120 km-es körön, a másik, hölgyekkel teli tűzdelt bagázs pedig a Kis-Balaton környékét járta be.

A Kis-Balatonról inkább beszéljenek a képek:

Míg a kis csapat szórakozott és vidáman pihent a festői szépségű tájon, a másik társaság vért izzadva küzdötte át magát a híres-hírhedt gelsei és börzöncei emelkedőn:

A dombocskákat legyőzve jöttek a száguldozós, pörgetős részek, ugyancsak gyönyörű tájakon, és persze a végén a csodálatos szembeszél..

Az első napot letudva, kellemesen elfáradva burkoltuk be a tésztapartin a mennyei “Spaghetti Bolognese ala Eri” féle tésztakaját a frissítő és frissen készített limonádéval. A kajaparti közben persze elő is jöttek a napi élmények, kezdődhetett mindenkinek a kis privát élménybeszámolója:

  • Mély árokban a csalános mélyére bukdácsoló Gopro
  • Bringást előző vad pillangó
  • Eltévedő, ezért plusz emelkedőt mászó energikus tévelygő (egy helyre nem festettünk útirányt jelző nyilat… 🙂 )
  • A bivalybaszrezervátumba kerékpárral félillegálisan bemerészkedő csapat
  • Tempózás-pörgetés-menetelés
  • Gelsén kipörgő hátsó- és fel-fel emelkedő első kerekek
  • Sós zsákként eldőlő bringás

Ezután, a csillagos ég alatt pedig következett a spontán fényfestés-fényírás. Külön köszönet az ötletgazdának és a vidám népnek, hogy világító mobilokkal képesek őrültek módjára, külsőleg szemlélve teljesen értelmetlenül össze-vissza hadonászni. Pedig minden mozdulatnak volt értelme, minden tervezetten és többé-kevésbé kontrolláltan zajlott. Például Te tudsz fénnyel bringát rajzolni? MI IGEN:

Másnap a társaság együtt indult a 60 km-es karikára. Kellemes dombokkal, gyönyörű időjárással és fergetegesen jó csapattal tekertük le a vasárnapi túrát is. Vissza fogunk térni, ez nem kérdés.

Pár kép még a hétvégéről:

Szeresd, amit csinálsz!

Közhellyel tán nem illik kezdeni egy cikket, de az az igazság – közhely ide vagy oda – teljesítményorientált világban élünk, ahol szinte mindent ez határoz meg. Végigrohanunk az életünkön, egyre többet és többet kell nyújtanunk pl. a munkahelyünkön.

Ebből a napi rutinból nagyon nehéz kikapcsolni. Sokszor sajnos megmarad a teljesítménykényszer a fitneszteremben, a futópályán, de van, hogy akár a párkapcsolatban, kapcsolatokban is.

A munkád olyan, amilyen. Ha akarsz, változtatsz, ha nem akarsz, akkor maradsz.

De mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem akarnál mindig és mindenhol versenyezni – hol másokkal, hol magaddal, hol az idővel.

Ha lemész egy edzésre, mi „motivál”? Az, hogy lenyomd a többieket? Az, hogy nagyobb súllyal dolgozz, mint az edződ? Hogy te legyél a leggyorsabb, mindegy, milyen a feladat kivitelezése? Hogy te legyél a legbrutálabb, aki ott tölti az életét a teremben?

Ha kimész futni, mi jár a fejedben? Nehogy már megelőzzenek? Vagy mindjárt itt a verseny, amire múlt héten neveztél, és ott teljesíteni kell, mert nehogy már téged vegyen fel a záró autó? Vagy csak le kell tudnod a futást, mert benne volt a napirendben?

Mi lenne, ha mindezeket egyszerűen csak elengednéd. Engedd el.

Mi lenne, ha egyszerűen csak élveznéd, amit csinálsz? Élvezd az edzést, a mozgást. Nem azt mondom, hogy innentől kezdve csak lazázás legyen. Egyáltalán nem. Sőt. Eddz, feszegesd a határaid. Eddz keményen, pihenj hatékonyan, figyelj az étkezésedre – de engedd el, hogy neked mindig minden edzésen szét kell csapnod magad.

Miért is tennéd? Nincs értelme…

Vannak céljaid? Dolgozz értük. De az nem megy terv nélkül. Nem megy pihenő nélkül. Nem megy ész nélkül…

Versenyezni szeretnél? Mi lenne, ha például felkészülnél arra a versenyre? Mostanában nagyon divatosak a versenyek. Mindenféle: futás, kerékpár, triatlon, stb. Szerintem nagyon jó kezdeményezés, hogy sok versenyen már bárki részt vehet. De nem árt tudnod, ha felnőttként kezdesz versenyezni, sokkal alaposabb felkészülésre van szükséged, mintha gyerekkorod óta sportoltál volna. A versenyzésre fel kell készülni, akárhol is tartasz az életedben. Fizikailag és mentálisan is. Gyakorolni kell, bele kell tenni az energiát és időt.

Mi lenne jobb? Ha úgy teljesíted a kitűzött távot, hogy szétrobban a fejed, olyan magas a pulzusod, ég a tüdőd minden levegővételnél, húzod a beled, mert rohadtul elfáradtál és összeesel a célban, aztán másfél évig még sportcsatornát sem nézel – de igen, te megcsináltad!?

Vagy: úgy mész végig a távon, hogy mindent kontroll alatt tartasz, küzdesz, dolgozol és esetleg még élvezed is?

A te döntésed.

Végig szeretnéd csapatni a szabadidődet is, akkor csináld. Ha okosan szeretnél sportolni, akkor gondolkodj, tervezz, és ha kell, kérj segítséget!