Teljesítés időpontja: 2017.08.17.

A előző napi 27 km-es izzasztó menet után nem mondom, hogy friss és üde lábakkal ébredtünk reggel… De most csak egy 17 km-es táv várt ránk, mindössze 450 m szinttel. Ráadásul ez az egyik kedvenc környékünk, már elég jól ismerjük, éppen emiatt úgy gondoltuk, túl sok újat nem fog adni ez a túra. Na de erre térjünk vissza a végén…

Szállásunk Szigliget és Badacsonytördemic határban volt, így 1 km-es séta volt a tördemici vasútállomás. Felszálltunk a Tapolcára közlekedő vonatra, az út mindössze 10 perces volt és már szálltunk is le a tapolcai megállóban. Előző nap is bélyegeztünk itt, így célirányosan a  pecsétlőhely felé masíroztunk. Pár éve már bejártuk a várost, de a központi rész hangulata most is lenyűgözött:  gyönyörű épületek között meghúzódó tavacska, a vízimalom, a kis patakot átívelő fahidak. Egyszerűen bájos ez a városka!

Aztán jött az a rész, amit nagyon nem vártunk. Újból (az előző napi szakasz után) autóút szélén vezetett tovább a kék sáv, egészen a Szent-György hegy északi részéig. Szerencsére a forgalom meg sem közelítette a előző napi 77-es főúton lévő őrületet, de azért most is elszáguldott mellettünk jó pár autó. 9 óra múlt, de az aszfaltból már ömlött a meleg és a nap is sütött rendesen, csak szedtük a lábainkat, hogy mielőbb vége legyen ennek a szakasznak…

Aztán megláttuk a kék nyilacskát, ami bevezetett a szőlősbe és fellélegeztünk, hogy végre az a rész következik, amit már nagyon vártunk. Az árnyékos ösvény szépen lassan, folyamatosan emelkedett, egyre magasabbra törtünk a „hegyen”, a kilátás egyre csodásabb volt, Tapolca látképe egyre csak töpörödött a hátunk mögött.

Árnyas, lombos fák között egy vadregényes hangulatú hosszú kő lépcsősor vezetett fel minket a következő pecsétlőhelyre, a turistaházhoz. Rövid szünet után folytattuk túránkat és újabb kanyargós lépcsősor vezetett fölfelé az erdőben. Éppen, hogy csak felocsúdtunk a hatalmas, réteges bazalt sziklák látványától, egyszer csak újabb lélegzetelállító látvány tárult elénk. Hatalmas bazaltorgonák állták utunkat, ahogy közeledtünk, egyre több és több óriás oszlop tűnt fel. Csak álltunk és bámultunk pár percig. Tudtuk, hogy itt lesznek, de nem számítottunk erre a csodás látványra. Természetesen itt tartanunk kellett egy hosszabb fotós szünetet.

Ezután folytattuk utunkat a hegytető felé, majd onnan szépen lassan, szőlőültetvények és présházak között lefelé csordogáltunk és egész úton a mesebeli panorámában gyönyörködtünk. A nap már hevesen tűzött le ránk, pont a legjobbkor értünk az oroszlánfejű forráshoz, ahol megtöltöttük az üres kulacsokat és alaposan felfrissítettük magunkat a csordogáló víz alatt.

Hamarosan újabb csoda tárult szemünk elé, Hegymagas. Lehet, hogy csak én vagyok odáig meg vissza ezért a látványért, de amikor egyszerre látod a távoli dombokat, a Balatont, a szőlőültetvényeket, a régi korokat idéző, de mégis luxusmód felújított présházatakat, egy mézeskalácsból épült templomot, akkor ez így együtt elég ütős tud lenni.

Lassan búcsút kellett inteni ennek a panorámának, a nyugodt, csendes, idilli környezetnek, mert az út a szőlősorok közé vitt és hamarosan a hegy lábához értünk. Itt újra egy autóút szélén haladt a túra, amit most sem élveztünk, számoltuk vissza a kilométereket, mikor lesz már vége.

Kiértünk a 71-es főútra, szerencsére itt már a Balatont kerülő bringás úton tudtunk tovább menetelni egészen a Szigligetre tartó útig. Végre beértünk a városba, az út meredeken emelkedett a vár felé, ahova mindenképp érdemes egy kitérőt beiktatni. A pecsétlő is a jegypénztárnál található, vagy a templomnál lévő hirdetőtáblánál. Aztán a kéktúra átszelte a Balaton ékkövének tartott kisvárost. Fantasztikus panoráma, hangulatos házak és borozók mellett haladt végig az utunk. A város szélén érdemes az avasi romok felé tenni pár száz méter kitérőt, ez az utolsó turisztikai látványosság, aztán újból forgalmasabb utca mentén kell sétálgatni egészen a tördemici vasútig.

Röviden és tömören: imádtuk ezt a szakaszt az utak melletti szenvedős részek ellenére. És igen, teljesen más arcát mutatta most a táj és rengeteg új csodában volt részünk.