Közhellyel tán nem illik kezdeni egy cikket, de az az igazság – közhely ide vagy oda – teljesítményorientált világban élünk, ahol szinte mindent ez határoz meg. Végigrohanunk az életünkön, egyre többet és többet kell nyújtanunk pl. a munkahelyünkön.

Ebből a napi rutinból nagyon nehéz kikapcsolni. Sokszor sajnos megmarad a teljesítménykényszer a fitneszteremben, a futópályán, de van, hogy akár a párkapcsolatban, kapcsolatokban is.

A munkád olyan, amilyen. Ha akarsz, változtatsz, ha nem akarsz, akkor maradsz.

De mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem akarnál mindig és mindenhol versenyezni – hol másokkal, hol magaddal, hol az idővel.

Ha lemész egy edzésre, mi „motivál”? Az, hogy lenyomd a többieket? Az, hogy nagyobb súllyal dolgozz, mint az edződ? Hogy te legyél a leggyorsabb, mindegy, milyen a feladat kivitelezése? Hogy te legyél a legbrutálabb, aki ott tölti az életét a teremben?

Ha kimész futni, mi jár a fejedben? Nehogy már megelőzzenek? Vagy mindjárt itt a verseny, amire múlt héten neveztél, és ott teljesíteni kell, mert nehogy már téged vegyen fel a záró autó? Vagy csak le kell tudnod a futást, mert benne volt a napirendben?

Mi lenne, ha mindezeket egyszerűen csak elengednéd. Engedd el.

Mi lenne, ha egyszerűen csak élveznéd, amit csinálsz? Élvezd az edzést, a mozgást. Nem azt mondom, hogy innentől kezdve csak lazázás legyen. Egyáltalán nem. Sőt. Eddz, feszegesd a határaid. Eddz keményen, pihenj hatékonyan, figyelj az étkezésedre – de engedd el, hogy neked mindig minden edzésen szét kell csapnod magad.

Miért is tennéd? Nincs értelme…

Vannak céljaid? Dolgozz értük. De az nem megy terv nélkül. Nem megy pihenő nélkül. Nem megy ész nélkül…

Versenyezni szeretnél? Mi lenne, ha például felkészülnél arra a versenyre? Mostanában nagyon divatosak a versenyek. Mindenféle: futás, kerékpár, triatlon, stb. Szerintem nagyon jó kezdeményezés, hogy sok versenyen már bárki részt vehet. De nem árt tudnod, ha felnőttként kezdesz versenyezni, sokkal alaposabb felkészülésre van szükséged, mintha gyerekkorod óta sportoltál volna. A versenyzésre fel kell készülni, akárhol is tartasz az életedben. Fizikailag és mentálisan is. Gyakorolni kell, bele kell tenni az energiát és időt.

Mi lenne jobb? Ha úgy teljesíted a kitűzött távot, hogy szétrobban a fejed, olyan magas a pulzusod, ég a tüdőd minden levegővételnél, húzod a beled, mert rohadtul elfáradtál és összeesel a célban, aztán másfél évig még sportcsatornát sem nézel – de igen, te megcsináltad!?

Vagy: úgy mész végig a távon, hogy mindent kontroll alatt tartasz, küzdesz, dolgozol és esetleg még élvezed is?

A te döntésed.

Végig szeretnéd csapatni a szabadidődet is, akkor csináld. Ha okosan szeretnél sportolni, akkor gondolkodj, tervezz, és ha kell, kérj segítséget!